Homo perniciosus, a pusztító ember

ember, pusztítás, tehetetlenség, önámítás, környezetvédelem, ultramodern kor, jövő

Nem mi szarjuk az aranyat

2010.05.30. 01:05 | koszredamusz | Szólj hozzá!

Teljesen érthető az olthatatlan vágy, ami űz minket, hogy találkozzunk egy földönkívüli civilizációval.  Létezésük hipotetikus, személy szerint én úgy vélem, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek. A felvetésem csupán annyi, hogy nem biztos, hogy jól jönnénk ki egy ilyen találkozásból. Sőt, a legvalószínűbb a kihalásunk lenne.

Tegyük fel, egyszer idetalál egy űrhajó, jó messziről. Az, hogy megtennének vele egy hatalmas távolságot, nagy valószínűséggel azt jelentené, hogy birtokukban lenne egy olyan technológia is, amivel könnyen az egész fajunkat ki lehetne irtani. Márpedig ha valakik idejönnének erre a planétára, és megismerkednének a kultúránkkal és egyetemes történelmünkkel, az elképzelhetetlen, hogy barátként tekintsenek ránk. Különben is, lehet, jobban érdekelnék őket a delfinek. Kommunikációról nem nagyon lenne szó, ami érdekelné őket, azt könnyen megtudnák az ember kérdezése nélkül is. A lényeg az, hogy ha tényleg sor kerülne egy ilyen találkozóra, csak bizonyos körülmények mellett élnénk túl. Legfontosabb feltétel az, hogy ne egy hódító-benépesítő űrhajó legyen az, ami egy olyan fajt hozott, ami már felélte bolygója energiatartalékait, és most a miénket akarja. Továbbá lényeges az is, hogy ne kezeljenek minket bolygónkon megtalálható többi fajjal egyenlően, így toleránsabbak lennének velünk szemben. Ez nekünk természetesnek tűnik, a valójában egy külső élőlénynek nehezebb lenne különlegesnek értékelni úgy az embert, mint nekünk magunkat. Ha egyenlően lennénk kezelve, és meglenne bennük az embert igen jellemző felsőbbrendűségi beavatkozási,  és/vagy- igazságszolgáltatási kényszer, akkor sorsunk meg lenne pecsételve, keveseket hagynának életben.

Akkor úszhatnánk meg a dolgot, ha valamiért szimpatikusak lennénk nekik, tetszene nekik a testünk vagy a művészetünk, vagy hasonlóan környezetpusztító és energiahabzsoló civilizációként nem kifogásolnák életmódunkat. Utóbbira, valljuk be, csak az emberi naivitás és önimádat okán engedhető meg gondolni, de persze minden lehetséges, így az is, hogy előbb utóbb minden életre alkalmas bolygón megjelenik egy ember-szerű lény. Ha ezt elfogadjuk, könnyű belátni, hogy az is előfordulhatna, hogy rabszolgaként használnának minket saját bolygónkon található energiaforrások kizsákmányolása céljából.

Az optimális nyílván az lenne, ha jó szándékú kis ET-ik lennének, akik technológiájuk egy részét megosztanák velünk mentális és erkölcsi megújulásunkért cserébe, valamint létrehoznának egy ellenőrző rendszert is, ami  fenntartaná az új generációk tisztaságát. De ha ilyen kurvasokat utaznak ide, akkor miért érné meg ez nekik?

Arra, hogy esetleg mi jussunk el más élhető bolygóra, semmi esélyt nem látok. Egyrészt, technológiánk nagyon fejletlen az űrben lévő óriási távolságokhoz képest, másrészt az emberi élet is nagyon rövid ahhoz, hogy lófráljunk a galaxisban.

De tegyük fel, hogy a közeljövőben lesz egy olyan technológiai ugrás az emberiség történetében, amelyhez képest az eddigiek eltörpülnek, és módunk lesz az űrutazásra. Megyünk, megyünk, találunk egy bolygót, amin élet is van. Azon létezik egy faj, amely az emberhez hasonlóan uralja az élőlényeket, és úgy él, hogy közben súlyosan károsítja a többi fajt, és az egész bioszférát szép lassan tönkreteszi. Űrhajósaink okosak, rövid idő alatt megismerkednek a bolygóval, de ez a faj nem nagyon érdekli őket, mert sem technológiailag, sem ideológiailag nem fejlettebbek nálunk, és amúgy is rusnyák és büdösek. Viszont egy másik faj annál jobban felkelti a kutató tudósok figyelmét, amely ostoba ugyan, de egyedei vasat esznek és aranyat szarnak, naponta több kilót. Micsoda csodálatos élőlény! A bolygó csúcsragadozói viszont nem értik, miért nem ők vannak középpontban, hiszen az csak szar?! Meg amúgy is ők a legokosabbak, nekik járna az ováció, szóval rossz szemmel nézik a földieket. Viszont az aranyt szaróakkal meg az a bibi, hogy kihalófélben vannak a rusnyák és büdösek miatt. Elveszik életterüket, és vadásznak is rájuk, mert a vas nekik is a kedvenc táplálékuk. Űrhajósaink látva ezt, és mivel idő közben megszerették a bolygót is, és amúgy is azt szimatolják, hogy  már ellenségként tekintenek rájuk, úgy gondolják nincs más választásuk a radikális beavatkozáson kívül, és megsemmisítik azt a fajt, amely a saját bolygóján mindenek felett hitte magát, és  szaporodásra ösztökélik azt, amelyik kevésbé intelligens, de használható valamire az ember szempontjából.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://homoperniciosus.blog.hu/api/trackback/id/tr52041452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása